A pilóták minden évben órákat töltenek olyan szimulátorokban, amelyek segítségével a mindennapi feladataik elvégzése automatikussá válhat, így próbálva felkészülni azokra az eshetőségekre, amelyekkel nem igazán az égben akar az ember legelső alkalommal szembesülni. Ezen megnyugtató tény tudatában pedig mi napi szinten használjuk a repülőgépek nyújtotta lehetőségeket. Nem kellene a betegeknek is ugyanígy megbízniuk az orvosaik stroke kezelési képességeiben – tudva azt, hogy ők is addig ismételték újra és újra az eljárásaikat, amíg azok tökéletesen nem sikerültek.
Egyre több bizonyíték támasztja alá a tapasztalati tanulás, és különösen a szimuláció-alapú képzés értékességét. Tahtali, D. (2016) nemrégiben rávilágított, hogy „dummy betegszimulációk” segítségével sikerült elérniük azt, hogy az osztályukon kevesebb, mint 30 perc legyen a kezeléstől a beérkezésig eltelt átlagos idő.
Dr. Mikulik csehországi szimulációs központjában, Brno-ban a saját szemünkkel győződhettünk meg a szimuláció-alapú stroke képzés fontosságáról, ezért úgy döntöttünk, hogy nekünk is ki kell dolgoznunk a módját annak, hogy eszköztárunkba ez is bekerüljön. Szerettük volna a szimulációs gyakorlatokat a stroke csapatok kórházaiban megszervezni, hogy azok a saját környezetükben végezhessék el a képzést, ezért kifejlesztettünk egy olyan szimulációs csomagot, amely egy GoPro kamerákon rögzített esetforgatókönyvet és két dummy beteg szimulációt tartalmazott, amit egy multidiszciplináris műhely oszt fel annak érdekében, hogy a videót tanulmányozni lehessen, illetve meg lehessen egyezni a fejlesztést igénylő pontokat illetően. Új kameráinkkal felszerelkezve és az ilyen típusú képzés nyújtotta lehetőségektől izgatottan útra keltünk, hogy kipróbáljuk új szolgáltatásunkat abban az országban, ahol az Angels kezdeményezés gyökerezik, Dél-Afrikában.
Hogy teljesen őszinték legyünk, nem tudtuk, hogy mi vár majd ránk Dél-Afrikában. Tudtuk, hogy a SITS adatok alapján a beérkezéstől a kezelésig eltelt átlagos idő Európában 80 perc körül van, de fogalmunk sem volt arról, hogy Dél-Afrikában mi lehet a helyzet. Az egyetlen viszonyítási pont, amivel rendelkeztünk, az egy cape towni kórházban 2016 novemberében elvégzett szimulációs gyakorlat volt, ami lenyűgöző eredménnyel zárult.
A kórháznak első próbálkozásra sikerült 35 perc körüli időt elérnie a beérkezéstől a kezelésig, majd a megbeszélést követő második szimuláció során ezt az időt a felére csökkentették. Ez azonban akár egy kivételes eset is lehetett. Ne feledjük, hogy az Angels kezdeményezés, vagy ahogyan még nemrégiben ott nevezték, a MyStroke kezdeményezés gyakorlatba ültetése csak 2014-ben történt meg az országban.
Egy nap leforgása alatt 13 kórházban sikerült szimulációs gyakorlatokat tartanunk szerte az országban. Amint elkezdtek beérkezni az eredmények az ország különböző pontjain levő tanácsadóktól, egyszerűen nem hittünk a szemünknek. A 13 kórház átlaga az első szimuláció során alig volt több, mint 30 perc és a második szimulációval kivétel nélkül mindegyik kórháznak sikerült 20 perc alatti időt elérnie a beérkezéstől a kezelésig. Ne feledjük, hogy két évvel ezelőtt ebben a kórházban mindössze 4 stroke központ létezett.
Rengeteget tanultunk arról, hogy miképpen kell technikai szempontból egy ilyen szimulációs gyakorlatot levezetni, és ha voltak is kétségeink az ezeknek a valós életben történő gyakorlati alkalmazásáról, két nappal később minden kétségünk kivétel nélkül megszűnt. Az egyik olyan kórház, amelynek a szimulációk előtt 47 perc volt az addigi legjobb ideje, két nappal a szimulációs gyakorlat után mindössze 31 perc leforgása alatt kezelt egy igazi stroke beteget.
Tapasztalattól letaglózva hagytuk el Dél-Afrikát, azzal az elhatározással a tarsolyunkban, hogy minden európai országnak elmondjuk, hogy ha egy kevés erőforrással és egy csomó vadonatúj, a stroke ellátására felkészült kórházzal rendelkező országnak sikerült 30 perc alatti átlagos időt elérnie, akkor ezt minden európai kórháznak meg kell tudnia valósítani.
