Spanyolország egy elfeledett régiójában a stroke hálózat számtalan akadállyal szembesült, amelyek sebezhetővé tették az idősödő lakosságot. Megoldhat-e egy regionális szintű stratégia egy régió méretű problémát, és ebben milyen szerepet tölthetnek be az ápolók?
Extremadura régóta olyan helynek tűnik, ahonnan érdemes elvándorolni. Ez igaz volt a 16. században is, amikor ez a nyugat-spanyolországi szegény és zord vidék termékeny toborzóhely volt olyan hódítók számára, mint Hernán Cortés és Francisco Pizarro, akik úgy gondolták, hogy azok az Isten háta mögötti falvakból származó fiúk alig várják, hogy hajóra szálljanak és meghódítsák Közép- és Dél-Amerikát.
És nem tűnt kevésbé igaznak 500 évvel később sem, amikor a fiatal extremaduraiak elvándorlása folyamatosan fogyatkozó és elöregedő lakosságot hagyott maga után Spanyolország legszegényebb régiójában, amely nevét nem hiába kapta a spanyol „szélsőségek” szóból.
Extremadurában a stroke ellátását 11 kórházból álló hálózaton keresztül biztosítják, köztük két átfogó központból (Cáceres és Badajoz tartományi fővárosok egyetemi kórházaiban), valamint kilenc, telestroke-on keresztül összekapcsolt kórházból. Az Angels tanácsadói, Alicia Arjona és Belén Velázquez ezen kórházak egyikében „hibát” követtek el, amely hiba folytán végül körvonalazódott az extremadurai stroke-ellátás átalakításának kezdeti stratégiája.
A szimuláció kiváló eszköz a stroke-útvonal tökéletesítésére, hiszen feltárja azokat a gyenge pontokat, amelyek célzott beavatkozásokkal megerősíthetők. Azonban a kórházak és a mentőszolgálatok közötti koordináció hiánya, egy működő stroke regiszter hiánya, a régióban a beérkezéstől a kezelés megkezdéséig eltelt átlagos idő nyilvántartásának hiánya, valamint a tele-stroke hálózatot akadályozó számos technikai nehézség miatt az Extremadurában legsürgősebben szükséges fejlesztések túlhaladták egyetlen kórház erejét.
Egyelőre lemondott arról a tervről, hogy a régió minden említett kórházában szimulációs képzést tartsanak, ehelyett Alicia a regionális kormányzathoz fordult egy holisztikus és strukturált regionális stratégiával, amely előtérbe helyezte a mentőszolgálatosok képzését, az ápolók közösségének képzését és motiválását, valamint a minőségellenőrzési gondolkodásmód elterjesztését, a regionális nyilvántartás alátámasztását és a régió sérülékeny, idősödő lakosságának stroke-kal kapcsolatos felvilágosítását.
Az Angels szóhasználatában, amely Chip és Dan Heath viselkedésváltozási modelljéből származik, és amelyet a Switch című bestseller könyvükben ismertettek, ezt „a kritikus lépések forgatókönyvének” nevezik. Ennek az az alapja, hogy megtaláljuk a fényes pontokat a megváltoztatni kívánt helyzetben, és hogy rámutassunk a célra.
Az ápolók esetében Alicia tudta, hogy mi a cél: egy aktív, felhatalmazott ápolókból álló regionális munkacsoport, amely megértette a minőségellenőrzés értékét. „Az én fényes pontom maguk az ápolók voltak” – mondja Alicia. „Minden műszak körülbelül egyharmadát a betegek információinak dokumentálásával töltik, így már ők is adatgyűjtők, több időt töltenek a betegekkel, mint bárki más, és fontos szerepet játszanak az akut stroke-útvonal kulcspontjaiban.” Azonban még neki is el kellett ismernie, hogy fényes pontja kissé fakón ragyogott.
Alacsony volt az érdeklődés a stroke-ellátás iránt, és a régióban egyetlen ápoló sem volt tagja a Spanyol Neurológiai Ápolási Társaságnak, a SEDENE-nek. Amikor egy regionális képzési rendezvényen felkínálták a pódiumot, hogy olyan ápolók is felszólaljanak, akik más régiókban minőségellenőrzési projekteket vezettek, tiltakoztak.
Az ápolók osztályok közötti gyakori rotációja miatt Alicia úgy döntött, hogy a stroke osztályokon belül és kívül egyaránt képezni fogja az ápolókat. Hozzávetőlegesen 200 ápoló vett részt a régió minden részéről a képzésen, és a Helsinki kihívás néven ismert projekt iránti nagy lelkesedéssel tértek vissza dolgozni.
A következő hat hétben, május 12-től június 23-ig, az ápolók minden egyes extremadurai stroke-ra kész kórházból egy A3-as poszterre rögzítették a stroke-betegek adatait,
négy kulcsfontosságú mutató szerint: a beérkezéstől a neurológussal létesített kapcsolatfelvételig eltelt idő (személyesen vagy telestroke-on keresztül), a neurológussal való kapcsolatfelvétel és a beteg CT-vizsgálata között eltelt idő, a CT-től a beérkezésig eltelt idő azon betegek esetében, akik alkalmasak voltak trombolízisre, és az a helyszín, ahol a rekanalizációs terápia elkezdődött.
Ezek voltak az ápolók saját, feljegyzett kritikus lépéseinek sorozata, és kevés kivételtől eltekintve pontosan végrehajtották azokat. Hat hét elteltével elérték saját célállomásukat: egy virtuális visszajelzési találkozót, ahol elemezték az eredményeket és meghatározták a fejlesztési lehetőségeket, ahol a résztvevő ápolók oklevélben részesültek elkötelezettségük jeleként, és ahol megalakult Extremadura első szakosodott stroke-ápolói munkacsoportja.
A Helsinki kihívás célja a minőségellenőrzés kultúrájának megteremtése és az ápolók kompetenciájának növelése volt – mondja Alicia.
Annak elismerése mellett, hogy bár a régióban a beérkezéstől a kezelés megkezdéséig eltelt átlagos idő korántsem éri el a katasztrofális 42 percet, ennek ellenére van még mit javítani, mégsem az adatok voltak a legfontosabb eredmények. Sokkal fontosabb volt az, hogy Spanyolország elfeledett régiójában egy új kompetenciával rendelkező ápolóbrigád állt készen arra, hogy vezetőkké váljanak, és elképzeléseiket előtérbe helyezték a kórházaikban a stroke-ellátás fejlesztésének érdekében.
Visszajelzéseik között megtalálható volt az is, hogy a kihívás révén megértették, mi okoz késedelmet a hiperakut fázisban, és milyen hibaelhárításra van szükség a telestroke tekintetében (amelynek képviselői jelen voltak a megbeszélésen). A javaslatok között szerepelt a stroke-ellátással kapcsolatos képzések növelése, a telestroke használatára vonatkozó
szabványosított irányelvek, valamint az ápolók és neurológusok közötti kommunikáció javítása, ideértve a neurológusok és az ápolók újonnan alakult munkacsoportja közötti éves találkozót.
Mindeközben Extremadura regionális stratégiája azt is eredményezte, hogy a mentőszolgálat gyakrabban aktiválta a stroke-kódot, és a helyi iskolákban elindult a MESE-hősök kampány is, hogy a gyerekek életmentő információkat oszthassanak meg nagyszüleikkel a stroke-ról. Folyamatban vannak azon tervek, melyek szerint a helyi stroke-regiszter összekapcsolásra kerül az Angels díjakkal, hogy a kiválóan teljesítő stroke-csapatok elismerésben részesüljenek teljesítményükért, valamint a képzés kiterjesztése a radiológusokra és az alapellátásban dolgozó orvosokra.
Egyelőre azonban térjünk vissza a helyi tanácsadás alapjaihoz az egyes kórházakban a stroke-útvonal fejlesztése érdekében. A szimulációs tréning megszervezése ezúttal nem lesz „hiba”.
