Ma már több, mint két évtized telt el azóta, hogy a NINDS vizsgálat forradalmasította a stroke kezelését. A stroke sürgősséggé lépett elő, mivel most először volt valami, amit tenni lehetett a vérrög eltávolítása érdekében, megelőzve ezzel a beteg agyának elhalását. Mégis a közelmúltban, 2016-ban a bulgáriai kórházakban segítséget kérő körülbelül 51 000 stroke betegből mindössze 329 részesült rekanalizációs kezelésben. Mindez a bolgár stroke közösség több éves erőfeszítései és kemény munkája ellenére.
A Bolgár Neurológiai Társaság elnöke, Ivan Milanov akadémikus által vezetett bolgár szakértőkből álló csapat azonban alig várta, hogy javíthasson ezen a helyzeten. Miután összevetették a stroke betegek számát a Bulgáriában található stroke osztályok számával, rögtön tudták, hogy több, a stroke ellátására felkészült kórházat kell létrehozniuk az országon belül. 2016-ban Bulgáriában mindössze 8 stroke központ létezett, és amennyiben szerettek volna a stroke kezelésén javítani, közel 40-re lett volna szükségük, valamint biztosítaniuk kellett volna az új osztályok megfelelő földrajzi lefedettségét. 20 év tapasztalata megtanította őket arra, hogy ennek elérése nem lesz könnyű, ezért nyitva álltak bármilyen segítségre. Valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy 2016 júniusában a Milanov akadémikus vezette küldöttség is megjelent az Angels kezdeményezés kezdő értekezletén a németországi Mainzban. Ez lett volna az a váratlan szikra, amelyre szükségük volt?
Kissé nehéz pontosan megállapítani, hogy mi jelentette a különbséget és hogy az Angels kezdeményezés pontosan melyik vonatkozása lobbantotta lángra a szikrát, de a bolgár stroke közösség azóta is egyre csak erősödik, és kifejezte abbéli szándékát is, hogy nem kíván megrekedni a mostani szinten.
Sikeresen létrehoztak 13 új, a stroke ellátására felkészült kórházat az országban, így bár 2016 júniusában mindössze 8 kórházuk volt, ma már országszerte 21-gyel büszkélkedhetnek. Bár a kórházak számának növekedése lenyűgöző volt, és a cél továbbra is az maradt, hogy ez a szám tovább nőjön, a bolgár stroke közösség tisztában volt vele, hogy nem koncentrálhattak mindössze az országban elérhető kórházak számának növelésére. Arra is közvetlenül összpontosítaniuk kellett, hogy az új kórházak optimálisan működjenek és „jobb” kórházakként legyenek elkönyvelve. Úgy érezték, fontos annak biztosítása is, hogy az új kórházakat helyesen irányítsák, terelgessék és mentorálják. Ebből az okból kifolyólag az összes stroke betegek kezelésével foglalkozó kórházban rendkívül aktívan szerveztek képzési műhelyeket, dummy betegszimulációkat és gyakorlatba ültették a szabványosított ellenőrzőlistákat, illetve stroke táskákat biztosítottak számukra.
Ennyi idő után szinte el sem lehet hinni, hogy a múltban is nehéz lehetett, de talán ez jelenti a közösség értékét, részese lenni valami olyannak, ami nálad nagyobb. Hirtelen mennyire egyszerűnek tűnik, hogy valami lángra lobbanthatja a szikrát a megfelelő emberekben, azokban az emberekben, akik utána hihetetlen dolgokat tesznek le az asztalra.
