In September 2018, nearly six months after I joined the Angels Initiative, I was asked to visit Pauls Stradiņš Clinical University Hospital in Riga, Latvia, to help conduct a simulation, writes Rafael Klavert, Angels Senior Coordinator.
2018 szeptemberében, majdnem hat hónappal azt követően, hogy csatlakoztam az Angels kezdeményezéshez, felkértek, hogy látogassak el a rigai Pauls Stradiņš Clinical University Hospital nevű kórházba (Lettország) egy szimuláció levezetésében segédkezni.
Végre, gondoltam magamban. Addig jó néhány alkalommal segítettem az Angels európai tanácsadóinak. Habár Németországban élek, valamennyire korlátozottak voltak a lehetőségeim arra, hogy ellátogassak néhány kórházba. Tudtam, hogy mindenképpen első kézből kell megtapasztalnom a tanácsadói szerepet, így gyorsan megragadtam a lehetőséget.
Annak ellenére, hogy soha nem járt nálam Angels tanácsadó, a kórház neurológiai osztályán dolgozók előtt nem volt teljesen új az Angels kezdeményezés. Alig néhány hónappal a látogatásom előtt már küldtek néhány fiatal neuológust a németországi Wiesbadenbe képzőknek tartott képzésre. És még az előtt történt az is, hogy a kórház Angels-ESO díjat kapott. Mondanom sem kell, hogy nemcsak a stroke kezelésére felkészült kórháznak minősültek, de olyan kórháznak is, amely jól is teljesít ebben.
Ekkor kezdtem el kételkedni. Úgy tűnt nekem, hogy jó úton haladnak. Milyen fejlődésre lehet akkor egyáltalán számítani ettől a látogatástól? Hasznosnak fogják találni a jelenlétünket? Vagy csak vesztegetjük a drága idejüket?
Ezek a kétségek rögtön el is szálltak, amikor Evija Miglane, neurológus docens, és fiatal neurológusokból álló csapata lelkesen üdvözöltek bennünket. Meghatódottan vettem észre, hogy néhányan Angels kitűzőt viseltek. Az Angels kezdeményezéssel és a stroke kezelésének lettországi helyzetével kapcsolatos ismeretek rövid megosztása után átadtak minket Dr. Kristaps Jurjansnak, egy fiatal, magas, jó kedélyű neurológusnak, hogy vezessen bennünket körbe a kórházban, aminek során büszkén mutatta meg nekünk a közvetlenül a stroke osztály mellett bekeretezve kifüggesztett ESO-Angels arany tanúsítványt. „A következő beszámolási időszakra biztos, hogy megkapjuk a platina minősítést” – mondta magabiztos mosollyal. Megmutatta nekünk az Angels Stroke táskát is, amely elmondása szerint annyival hatékonyabbá tette a dolgokat, hiszen minden megvolt abban, amire egy stroke-os beteg kezeléséhez szükség lehet.
Másnap visszamentünk, hogy legyen elegendő idő két szimulációra is (óriási szerencse, ugyanis a kórház bejárása során sikerült egy HATALMAS lyukat szakítani a nadrágomba). Azt sajnos nem sikerült elérni, hogy egy mentős csapat is csatlakozzon a szimulációhoz, önkéntes azonban bőven akadt erre a szerepre, ahogy a beteg szerepére is. Dr. Jurjans felhívta a figyelmünket, hogy egy a rendes CT-vizsgálati helyiség mellett található használaton kívüli CT-berendezést fogunk használni, hogy ne zavarjuk az igazi betegeket és a sürgős esetek ellátását. Csak elismeréssel lehet nézni arra, aki ennyire előre gondolkodik és ennyire a betegek érdekeit tartja szem előtt.
Miután röviden megbeszéltük, mi fog történni, elkezdődött a szimuláció, és azonnal egyértelmű volt számomra, hogy egy rendkívül hatékonyan működő, tapasztalt stroke csapattal van dolgunk. A jó kedvet és Dr. Jurjans vicceit egy csapatvezetőhöz illő magabiztosság váltotta fel. Az első esetet 20 perc alatt oldottuk meg, amit bárhogyan is nézünk, nagyon szép teljesítmény, olyan, amire a legtöbb kórház és stroke csapat büszke lenne. De nem ez a stroke csapat.
Az egész folyamatot felvettük GoPro kamerával, így a végén összegyűlt az egész neurológia osztály, és megnéztük a felvételt, hogy kielemezzük, hogyan lehetne javítani a kezelési útvonalon. Miután rájöttünk, hogy majdnem 10 percbe telt csak az, hogy a beteget CT-re vigyük, aminek egyrészt a kórházi felvételi folyamat, másrészt a sürgősségi ellátóhely és a CT vizsgálóhely közötti távolság volt az oka, úgy döntöttünk, megnézzük, hogy mennyi időt lehet megtakarítani akkor, ha a mentős csapat – egy hipotetikus előzetes értesítést szolgáló rendszer segítségével – közvetlenül a stroke csapathoz szállítja a beteget abba az épületbe, ahol a CT-berendezés van.
Nyilvánvalóan már ez a változtatás is óriási hatással bírt: a második álbeteg kezelését már villámsebességgel, 9 perc alatt sikerült megoldani!
Odáig voltam, és alig vártam, hogy együtt megnézzük a felvételt, hirtelen azonban egy igazi beteg érkezett. Mivel a csapat magja ehhez a sürgősségi esethez ment segédkezni, később tudtuk meg, hogy a beteg a beérkezéstől a kezelés megkezdéséig tartó 20 percen belül kapott trombektómiát, ami gyakorlatilag a stroke csapat első szimulációjához képest mért valós életbeli teljesítményének volt a beigazolódása.
Ahogy elhagytam a kórházat, két dolog járt a fejemben. Először is annak felismerése, hogy – a megfelelő hozzáállással – mindig van hova fejlődni, függetlenül attól, hogy mennyire volt magas a viszonyítási alap. Másrészt viszont, nos, igen, valószínűleg tényleg hamarosan el fogják érni az ESO-Angels platina vagy gyémánt szintjét.
