Maria Koneva Angels-tanácsadó így foglalja össze: „Miután megcsináltad, örökre tudod!” Olvassa el, hogy a tapasztalati tanulás alapelvei hogyan támasztják alá a szimulációs képzés stroke-ellátásra gyakorolt hatását.
2019 elején az Ukrajnában 200 stroke-beteg közül csak 1 kapott gyógyszeres rekanalizációs terápiát. A trombektómia aránya még alacsonyabb volt, 1000 közül alig érzékelhető. Bár a rekanalizációs ráták évről évre emelkedtek, ez fájdalmasan kis lépésekben, alacsony bázisról történt.
Egyetlen évben sem nőtt a rekanalizációs ráta 31 százalékpontnál nagyobb mértékben, de ez hamarosan megváltozik.
2019 februárjától kezdődően egy neurológusokból és neurológiai oktatókból álló csapat tartott tanfolyamokat az akut stroke-ellátásról 106 stroke-csapattagnak szerte Ukrajnában. A neurológusok, idegsebészek, stroke-ápolók és intenzív osztályon és sürgősségi ellátásban dolgozó orvosok tíz interdiszciplináris csoportja vett részt a kétnapos stroke-szimulációs tanfolyamon, amelyet az ország keleti részén található Poltava Regionális Kórházban tartottak, ahol egy Szimulációs Központ – a második Kelet-Európában – nyitott meg a Stroke Világnapon 2018-ban.
A Stroke Világkongresszuson a következő évben arról számoltak be, hogy 2019 végére azUkrajnában rekanalizációs terápiában részesülő betegek száma 90%-kal nőtt, a képzésen részt vevő kórházak trombolízisaránya pedig több mint 200%-kal.
A poltavai csapat következtetése az volt, hogy a stroke-ellátás szimulációs képzése azonnali, jelentős és mérhető hatással volt az ellátás minőségére.
Főbb tanulságok arról, hogy hogyan és miért
A szimuláció alapú tanulás érdemei jól megalapozottak. Ami azt illeti, a görög filozófus, Arisztotelész volt az első, aki – körülbelül 2400 évvel ezelőtt – megfigyelte, hogy „azokat a dolgokat, amiket meg kell tanulnunk, mielőtt meg tudjuk csinálni, aközben tanuljuk meg, amikor csináljuk az adott dolgot”.
Az egészségügyi szimulációs képzések szerepét a pilóták és űrhajósok képzési elveit kidolgozó Dr. David Gaba aneszteziológus vezette be, hogy segítsen az egészségügyi szakembereknek új készségek elsajátításában a betegekre gyakorolt kockázat nélkül.
A stroke sürgősségi ellátása során a szimulációs képzés pozitív hatását a valós életből vett betegek kezelésének és eredményeinek jelentős javulása bizonyította a jobb csapatmunka és a jobb döntéseket hozó magabiztosabb orvosok gyorsabb munkájának eredményeként.
Bárki, aki meg akarja érteni, hogy a szimulációs képzés hogyan és miért javítja a stroke-ellátást, rengeteg választ talál mind a szakmailag lektorált esettanulmányokban, mind a tapasztalati tanulás széles körben ismert előnyeiben. A stroke környezetekben történő szimulációról szóló öt kulcsfontosságú tanulság esetében azonban az Angels Initiative tanácsadóinak és csapatvezetőinek egy csoportjára is támaszkodhat, akik megosztják egymással számos szimulációs tapasztalataikat – a kórházon belüli akut útvonal-szimulációktól a szimulációs központokon alapuló forgatókönyvekig, a döntéshozatal optimalizálásáig és az utógondozásig.
1 Biztonságos hely a tanuláshoz és a gondolkodáshoz
A szimulációs képzés biztonságos környezetben biztosít kiscsoportos tanulást – mondja Silvia Ripamonti, az Angels-csapatvezetője öt közép-európai országnak, köztük a Cseh Köztársaságnak és Bulgáriának. A csehországi Brnóban található St. Ann Egyetemi Kórház ultramodern Szimulációs Központja az Angels csapatainak az egyik leggyakrabban használt intézménye Európában. Bulgáriában kétnapos stroke-akadémiákat tartanak a szófiai Szent Anna Kórházban és a plovdivi Szent Panteleimon Kórházban.
„A szimuláció megszünteti a félelmet” –mondja Maria Koneva, aki Moszkvában (Oroszország) él és azzal a vággyal csatlakozott az Angels Initiative programhoz, hogy országa egészségügyi rendszerét megváltoztassa.
„Biztonságos zóna” – erősíti megClaudia Queiroga. Claudia, aki jelenleg az Angels Initiative központi csapatának tagja, korábbi tanácsadó Portugáliában, aki a sürgősségi osztályon a stroke hiperakut fázisának in situ szimulációit végezte.
A szimulációs képzés lehetőséget nyújt arra is, hogy átgondolja a cselekedeteit egy ítélkezésmentes környezetben – teszi hozzá.
A szerepjáték szimulációja általában három fázisból áll – az eligazításból, a forgatókönyvből és a megbeszélésből.A megbeszélés során a résztvevők szakértői visszajelzést kapnak egy ítélkezésmentes, támogató környezetben. Ez a lehetőség a tapasztalati tanulás kulcsfontosságú eleme John Dewey filozófus és oktatási reformer szerint, aki úgy gondolta, hogy „nem a tapasztalatból tanulunk, hanem a tapasztalatokon való gondolkodásból”.
2 Hoszabb idő alatt jobb tanulás
A tapasztalati tanulás felgyorsítja a tanulást és javítja a megjegyzést. A gyakorlók nemcsak hajlamosabbak személyes kapcsolatot teremteni az anyaggal, hanem a tévedések értékét is megtanulják.
Fantasztikus, hogy két nap alatt mennyit tanulnak – mondja Lev Prystupiuk, a kelet-európai és közép-ázsiai Angels-tanácsadó. Lev endokrinológus, aki tapasztalatait önkéntes orvosi ellátásban szerezte Ukrajna távoli vidéki területein, részt vett a poltavai Szimulációs Központ létrehozásában. Azt mondja, hogy a poltavai orvosoknál a szimuláción alapuló képzés után, a stroke-kezelésben szerzett korábbi tapasztalat nélkül is elkezdik a stroke-betegek kezelését saját kórházaikban és saját országukban.
Nemcsak a tanulás gyorsul, hanem a forgatókönyvek videófelvételeinek áttekintése és elemzése, valamint a saját viselkedésének jobb megismerése is erősíti a folyamatot.
„Ha megfigyeled magad, amikor hibáztál, azt sosem felejted el” – mondja Alicia Arjona, egy spanyol Angels-tanácsadó. Maria Koneva is ezt visszhangozza: „Ha egyszer már megtetted, örökre tudod.”
3 Kompetencia, magabiztosság és kapcsolat
Amikor a szimulációs képzésen részt vevő orvosok elkezdik betegeik kezelését, két okból is magabiztosak – mondta Mateusz Stolarczyk, az Angels oroszországi, lengyelországi és ukrajnai csoportvezetője. „Az egyik az, hogy tudják a hogyant, és az Angels támogatását is megkapják a megvalósításhoz.”
Silvia egyetért azzal, hogy „a legnagyobb eredmény az, hogy az orvos magabiztosabb, ha a gyakorlatban alkalmazza azt, amit megtanult”. Ez egy olyan személy önbizalma, aki élvezte a tapasztalt orvosokkal folytatott szerepjátékos döntéshozatali forgatókönyvek előnyeit, szakértői visszajelzést kapott a neurológiai szűrések során tett megfigyeléseiről, vagy az akut stroke útvonalán életmentő percek megspórolásáról az in situ szimulációk során.
Nemcsak, hogy olyan csúcsszakértőtől kapta meg az összes releváns és helyes információt, aki jártas abonyolult dolgok egyszerűsítésében, hanem számíthat a jövőbeni támogatásra és mentorálásra is – mondja Maria.
Silvia tapasztalata ezt igazolja: „Amikor egy orvosnak, aki még soha nem kezelt stroke-ot a szimulációs képzés befejezése előtt, az oktató azt mondja, hogy „Ha megvan az első betege, hívjon fel!” Amikor pedig az illető telefonál, a vonal másik végén talál egy mentort, aki azt mondja: nyugalom, kövesd az ellenőrzőlistát, és tartsd be a protokollt.”
4 Interdiszciplináris csapatmunka
A csapatmunka orvosi szükség esetén elengedhetetlen, és az interdiszciplináris csapattagok közötti jobb kommunikáció, különösen a hiperakut fázisban, a szimulációs képzés egyik legfontosabb eredménye.
De a csapatmunkának szerepe van a posztakut ellátásban is – mondja Claudia, aki nemrég részt vett egy posztakut szimulációs workshopon a portugáliai Aveiroban található Szimulációs Központban, valamint az Angels projektmenedzsere, Rita Rodrigues, aki koordináljaaz európai tanácsadói csapat oktatását és képzését, valamint irányítja a nemzetközi találkozókon, workshopokon és konferenciákon való részvételt.
A workshopon két különböző kórház interdiszciplináris csapata vett részt, köztük egy rehabilitációs ápoló, egy fizioterapeuta, egy foglalkozásterapeuta, gyógytornász, beszédterapeuta és táplálkozási szakember.
A hiperakut fázistól eltérően a posztakut szakemberek általában nem dolgoznak csapatként, és gyakran ugyanazon kórházból érkező résztvevők soha nem találkoztak egymással, Claudia szerint. „Előfordulhat, hogy az egyik szakorvos reggel jön be, a másik pedig délután, és a beteg kórlapján szereplő információkra támaszkodnak.”
Az Aveiro szimulációs workshopja során azonban a résztvevők rájöttek, hogy a beteg számára előnyös volt a szakmaközi csapatmunka és a megosztott döntéshozatal az utógondozási szakterületeken.
Ezenkívül a résztvevők jobban megértették egymás szerepét, és a szimuláció részeként más szakemberek által végzett feladatok elvégzésével lehetőségük nyílt egymás szerepét átélni.
„Ez nagyon előnyös volt a csapatszellem és a csapatépítés szempontjából,” mondja Claudia.
5 A beteg nézőpontja
A posztakut szimulációk során a „betegek” kategóriájába sorolt színészek értékes visszajelzést adtak a beteg szemszögéből, Rita hozzátette, hogy a színészek bevonásával a szimuláció nagyon valóságosnak tűnt a résztvevők számára, és valóban magával ragadóvá tette az élményt.
„Bevontuk a szereplőket a megbeszélésbe, és a csapatok nagyon érdeklődtek, hogy milyennek érezték a szűréseket és a beszélgetéseket a kezelés során, és hogyan érezték magukat. Soha senki sem kérdezi meg a beteget, ezért nagyon értékes volt hallani ezt a perspektívát.”
Nem kevésbé értékes tapasztalathoz jutni azáltal, ha a szerepjátékban a beteget játssza, mint Mateusz Stolarczyk esetében, amikor beteget játszott el egyszentpétervári szimuláció során.
„Nagyra értékeltem, hogy tájékoztatták a beteget arról, hogy mi történik” – emlékszik vissza. „Tudtam, hogy ez csak egy szimuláció, de mégis ideges voltam.”
