Néhány héttel ezelőtt kaptam egy fényképet Ukrajnából. A képen egy stroke gyengén megvilágított helyiségben – betonfalakon, makeshift projektoron és egy „Khmelnytskyi – First Angels-régió Ukrajnában” feliratú banneren – gyűlt össze az orvosok és ápolók csoportja. Szinte lemaradhat a részletekről, amelyek felejthetetlenné teszik a fényképet: a háttérben, egy lépcsőházban, amely az utcához vezet, és közvetlenül azon túl, a háború folyton fennálló kockázata.
Úgy döntöttek, hogy az ünnepséget egy bombamenhelyen tartják. Nem azért, mert szimbolikus volt – hanem mert biztonságos volt.
Ez megállított a pályáimban. Egy olyan helyen, ahol a mindennapi életet a szirénák közötti nyugodt pillanatokban mérik, a közösség még mindig megtalálta az összejövetel, az ünneplés és a betegek iránti elkötelezettség megerősítése módját. Ez az elszántság aláás. Emlékeztet arra, hogy mit jelent valóban az Angels közösség tartozni.
És nincsenek egyedül. Az elmúlt negyedévben sok helyen láttam ugyanezt a szellemet. Lengyelországban az Olszty-ski régióban egy csapat a szolidaritást erővé változtatta. Portugália Algarve régiójában a törött rendszerek együttműködést eredményeztek, és a mentősök, miután alulbecsülték őket, már találkoztak álló peteérésekkel.
Van egy pillanat minden mozdulatban, amikor a lehetetlen elkerülhetetlenné válik. Ez az a pillanat, amikor egy pretoriai ápoló megfordítja a beteg, miután elrendezett egy párnát a karja alatt, és azt súgta: „Újra sétálni fog.” Ez az a pillanat, amikor egy szlovák mentős több másodpercet borotvál a színpadon, nem trófeáért, hanem mert „a beteg megérdemli”. Ez az a pillanat, amikor egy kolumbiai orvos megnéz egy üres RES-Q irányítópultot, és azt gondolja: „Töltsük meg reményekkel.”
A világ minden táján látjuk a csendes és hangos mozgásokat. Ezek nem csupán a stroke gondozás javításának történetei – olyan emberek történetei, akik nem hajlandók elfogadni a dolgok formáját, és inkább inkább úgy döntenek, hogy elképzelik, mi lehet az.
A The Angels Journey legújabb kiadásában olvashat ezekről a lehetőségekről – Dr. Wiebren Duim évtizedes utazásáról, Zsófia Reichert bátorságáról Magyarországon, hogy túljusson a komfortzónáján, amit szó szerint az általa inspirált mentősök hoztak magával, és arról, hogy a spanyol Almería régió folyamatosan hullámzó hatása most már messze a határain túlra is inspirálja az átalakulást.
Moldováról, Lettországról, Kazahsztánról, Brazíliáról, Csehországról és sok más helyről olvashat – ahol változás történik, nem azért, mert könnyű, hanem mert valaki úgy döntött, hogy erre szükség van.
Ez a munka nem mindig látható. Ritkán ad főcímeket. De minden alkalommal, amikor valaki felvesz egy stopperórát, képzést tart, kitölti a RES-Q űrlapot, vagy egyszerűen azt mondja, hogy „Jobbat tudunk csinálni” – segítenek átírni a stroke-os betegek jövőjét.
Köszönöm tehát – a munkáját, a bátorságát és a lehetséges dolgokba vetett hitét.
A The Angels Journey innen tölthető le.
